Dr. Annus Ádámmal a Móravárosi Kinizsi Húsos Sport Egyesület középpályásával készítettük el az új poszt első interjúját.
Ádám 2015. év június-júliusában részt vett a magyar orvos válogatottal az Amerikai Egyesült Államokban azon belül is Los Angelesben megrendezésre kerülő orvos világbajnokságon, ahol a döntőben 11-es párbajban maradtak alul a Csehekkel szemben, így második helyezést értek el.
Először is hagyj gratuláljak ehhez a nagyszerű teljesítményhez. Mit gondolsz, érzel most egy világbajnoki második helyezést követően? Csalódott vagy?
Köszönöm a gratulációt! Egyáltalán nem vagyok csalódott, őszintén szólva nem számítottam erre a sikerre, csak titkon reménykedtem benne. Óriási élmény volt, és nagyon jól esett az itthoni ismerősök őszinte gratulációja.
Mióta foglalkozol a labdarúgással, mint sportággal, hol kezded a pályafutásodat, hogy jött ez a fajta mozgás forma számodra? Miért nem futottál be komolyabb pályafutást?
Mióta az eszemet tudom… 3 éves koromban jelentkeztem a Tisza Volán Focisulinál és egészen a Kinizsibe való igazolásomig nevelőegyesületemnél fociztam kisebb-nagyobb megszakításokkal. A foci iránti szeretet édesapámtól származik. Komolyabb pályafutás elérésében kamaszkori sérülések hátráltattak.
Mi alapján döntöttél az orvosi munka mellett? Hogyan kerültél az orvos válogatotthoz? Milyen orvosként dolgozol?
Neurológusként dolgozom a szegedi klinikai központban. Az orvosi pálya akkor került először képbe, amikor 17 éves koromra számos sérülés miatt be kellett látnom, a profi futballal járó irtózatos terhelést nem bírná a szervezetem. Nagy szerepe volt ennek abban, hogy meg akartam érteni, hogyan működik az emberi test. Az orvos válogatottba két szegedi kollégám, Dr. Vizi András gyermeksebész és Dr. Bánki László traumatológus invitált. Rendkívül hálás vagyok mindkettőjüknek, hogy gondoltak rám.
Mióta vagy tagja a válogatottnak? Hányszoros válogatott vagy?
Közel két éve, 2013. szeptemberében játszottam először a válogatottban egy 4 csapatos tornán. Pontosan nem tudom megmondani hányszor játszottam a válogatottban. Komoly téttel bíró meccsen a Long Beach-i vb-n öltöttem magamra először a címeres mezt.
Milyen poszton szerepelsz a válogatottban? Hányas a mezszámod?
22-es mezben játszottam kedvenc helyemen, a középpálya közepén, visszább vont szerepkörben.
Milyen játékerőt képviselnek másik ország orvos válogatottjai? Magyar bajnokságokhoz mérten, melyik osztályhoz viszonyítanád a külföldi csapatok és a saját csapatod játékerejét?
A Csongrád megyei I. és II. osztályhoz tudnám hasonlítani a vb meccseit iramban, a csapatok fizikai felkészültsége és technikai tudása tekintetében. Többnyire szoros meccsek voltak a tornán. Úgy érzem, ahogy meccsről meccsre egyre jobban összeszoktunk, úgy javult a játékunk is. A döntőben is mi irányítottuk a játékot, sajnálom, hogy ez gólokban nem mutatkozott meg. Tisztelték és félték a magyar csapatot az ellenfelek, ez pedig érthetően önbizalmat adott nekünk. A jövő évi barcelonai vb-n is esélyesként tudunk pályára lépni bármelyik csapat ellen.
Könnyű vagy rögös volt a döntőig vezető út? Kikkel kerültettek össze?
A csoportmeccsek során Dél-Koreát 5-0-ra vertük meg. A meccs végén jöttek a gólok, sokkal nehezebb meccs volt, mint azt az eredményből sejteni lehetne. A következő meccsen Ausztrália együttesét vertük meg 2-1-re egy rendkívül fizikális meccset. Nagyon jó erőben voltak. A csoport 3. meccsén, egy tét nélküli, már-már barátságos meccsen 2-1-re kikaptunk az oroszoktól. Nem volt jelentősége, csoportelsőként jutottunk a negyeddöntőkbe, ahol Brazíliával, a tavalyi világbajnokkal találkoztunk. Megítélésem szerint izgalmas, jó iramú, szép focit hozó meccsen végeztünk 1-1-re. Büntetőkkel pedig 5-3-ra nyertünk és tudtuk, bármi történik a következő meccsen éremért játszhatunk. Óriási örömöt és megkönnyebbülést éreztem a meccs után. Az elődöntőben egy nagyon fáradt ukrán csapattal játszottunk. Labdabirtoklás tekintetében felborult a pálya, ennek ellenére kevés helyzetet tudtunk kialakítani a jól záró ukránok ellen. Kb. 10 perccel a vége előtt csak sikerült begyötörni a győztes gólt. 1-0-vál a döntőbe meneteltünk. Ott a legkomplettebb csapatnak tartott csehekkel mérkőztünk meg. Cserék tekintetében nekik 2 soruk volt, nekünk 5 cserénk… a 6. nap végére ez rengeteget jelentett. Erősen kezdett ellenfelünk, és egy szabadrúgást követően 1-0-ra vezettek. Innentől ismét mi irányítottuk a meccset és egy büntetővel sikerült egyenlíteni. Jöhettek a büntetők, ahol ezúttal sajnos alulmaradtunk. Ettől függetlenül nem volt bennem hiányérzet. Mindent kiadtunk magunkból.
Legemlékezetesebb pillanatod a világbajnokságon?
A brazilok elleni büntetőpárbaj megnyerése. A 11-esek alatti izgalom óriási örömbe csapott át. Igazi adrenalin bomba volt!
Egyedül mentél vagy vihettél valakit magaddal?
Ön-finanszírozású volt a rendezvény. Hálás vagyok, hogy egyáltalán nekem megadatott, hogy kijuthattam az Egyesült Államokba a világbajnokságra. Párom sajnos nem jöhetett velem.
Hogy érzed magad a jelenlegi klub csapatodnál a Móravárosi Kinizsinél?
Egy nagyon jó közösségbe kerültem, ahol élvezem a futballt. Nagy csalódás volt az év végi helyezés. Le kell vonnia mindenkinek a tanulságokat, sokkal többet kell edzésre járni, mert csak így fejlődhetünk, mind csapatként, mind pedig egyénileg. Bízom abban, hogy a következő szezonban, végre igazi hazai pályán sikerül tetszetős, kulturált futballal minél több nézőt, gyermeket kicsalogatni a hétvégi meccsekre és jóval előrébb végezni a tabellán.