Egy Legenda, egy kifli és hat gól a Kinizsi újabb meccsén

Szombaton a Móravárosi Kinizsi újabb három pontot gyűjtött a megyei III. osztály Tisza-Maros csoportjában. A helyszín az impozáns Kübeki Aréna volt, ahonnan egy csapatnak sem egyszerű elhozni a maximális pontszámot.

De nézzük, hogyan is sikerült a Kinizsinek a harmadik meccsét is behúznia, megőrizve ezzel száz százalékos teljesítményét a bajnokságban! A feladat nem volt egyszerű. Mindenkinek túl kellett tennie magát a szerdai kupabúcsút követően, ami korántsem könnyű feladat, de ilyen rutinos, sokat megélt keretnek ez nem okozhatott gondot. Egyesületünk tömött csapatbusszal, szurkolóival együtt érkezett a hármashatár melletti pályához.

A kezdőcsapatok:

Kübekháza SE: Madaras, Kövesi, Bazsik, Buder, Harcel, Stéhlik, Viszmeg, Gyuricza, Juhász, Takács, Galovicz (játszottak még: Gombos, Cs. Kovács, Spak)

Móravárosi Kinizsi SK: Varga L. - Valkai Z., Laczi N., Kovács, Varga P. - Gerebicz, Laczi Z., Balog, Magyar – Szeri, Jenei

A mérkőzés tapogatózó játékkal kezdődött, mindkét csapat kereste a fogást a másikon. A talaj nem volt partner ebben, viszont a lelkes közönség megállás nélkül buzdította sajátjait. A Kinizsi birtokolta többet a játékszert, több helyzetet is kidolgozott, viszont a kapu előtt mindig hiba csúszott a számításba. Nehéz volt alkalmazkodnia a fűhöz és egyenes pályához szokott játékosoknak a körülményekhez. Azonban a félidő vége felé felpörögtek az események! Kovács önzetlen passzal ajándékozta meg a hazaiak támadóját, és Kövesi 20 méterről emelt a kapuba, 1:0 a 43.percben. A vendégek joggal aggódhattak, hogy vajon a csapatbusz hazafelé megvárja-e őket, vagy a kübeki éjszakában kell eltölteniük pár órát és nagyobb fokozatra kapcsoltak. A félidő utolsó percében aztán Varga P. szemfüles lövése pattogott el a hosszú saroknál helyezkedő Magyar elé, aki nem hibázott, 1:1 a félidőben.

A félidőben a Kinizsi edzője még egyszer átment a megbeszélt taktikán és elküldte melegíteni cseréit a Farönknek is becézett helyi kispadról. Aggodalomra még semmi ok nem volt, hiszen a jól sikerült alapozásnak köszönhetően a második negyvenöt perc vendég erőfölényt ígért. És ahogy azt sejteni lehetett a vendégek a második játékrészben lerohanták ellenfelüket. Az 51. percben Laczi Z. gondoskodott arról, hogy senki ne távozzon üres gyomorral és egy hatalmas kiflivel kínálta meg a hazai csapatot húszról, 1:2. Közben id. Laczi Z. próbált lelket önteni a cserejátékosokba, szemezgettük néhányat biztató szavaiból: „ Én is azt hittem, hogy jó vagyok, de mégis csak csere voltam a múltkor, nem hiába! Ha kicsit többet tennétek hozzá a játékhoz többet játszanátok! Azt hiszed véletlenül ül valaki a padon? Belülről mindenki azt hiszi, hogy jó, közeben meg ha látná magát kívülről... Lehet, hogy valamikor nagyok voltatok, de ezek már más idők... stb.” A kispadon itták vicces (vagy nem is viccnek szánt, ki tudja) szavait és oroszlánként mentek vissza melegíteni.

Majd következtek Szeri percei. A már szokásosnak mondható forgatókönyvet követve Jenei ívelt és Szeri bólintott. Majd egy kipattanót vágott be az újonnan igazolt csatár, 1:4.

És következett az, amire már a hazaiak is nagyon vártak. Érkezett Valkai J., a helyiek egykori kedvence. Hangos ováció fogadta játékát. Több hazai játékos helyezkedett a közelébe, saját bevallásuk szerint, hátha egy közös meccsképen szerepelhetnek majd vele. Volt olyan hazai, aki csak „Legendának” nevezte. Nehéz ilyen teherrel meccset játszani, az egyszer biztos! Több bekiabálás következett: „J., gyere vissza játszani! Igazolj hozzánk, stb.” (A rossz pletykák szerint a „ne” szócska is elhangzott a mondatokban, de azt biztosan állíthatjuk, hogy senki nem hallott ilyesmit.) Majd érkezett a hajrára az ifimeccsről épphogy csak beeső Vidákovics is, aki idén csak árnyéka önmagának (ami leterheltségi mátrixát tekintve nem is olyan meglepő) és ahogy azt a népi mondás is tartja: a nagy fa árnyékában még virágok sem nőnek. De pár perc múlva Laczi Z. ismét betalált, beállítva ezzel az 1:5-ös végeredményt.

A meccs hajrájának legjelentősebb eseményei közé sorolhatjuk, hogy a hazai védők párszor megzörgették labdával a pálya menti napraforgótáblát és az erősebb idegzetű embereket is mélyen megérintő irodalmi jelentőségű rigmusokat mormoltak a hazai szurkolók az arra tévedő bármely csapat játékosának nemi, faji, társadalmi hovatartozását illetően. Megváltásként érkezett a hármas sípszó! 3 meccs, 3 győzelem, tömören ennyi a lényeg. Bizakodva várhatjuk a jövő heti Földeák elleni rangadót és reméljük tudjuk folytatni szép sorozatunkat, az igen szimpatikus és komoly játékerőt képviselő vendégek ellen is.

Hajrá Kinizsi!