Az őszi szezon összefoglalója

2013. július 02. napon megkezdtük a felkészülést a szezonra. Három új játékossal bővült a keretünk: Szeri László (Csanytelek), Kertész Norbert (Baktó) és Dr. Thurzó Balázs (újrakezdte). A felkészülés nem az elvárásaimnak megfelelően sikerült. Az edzőmérkőzéseken mutatott teljesítménnyel nem volt gond, viszont az edzés látogatottsággal annál inkább. Azt gondoltam, hogy ez betudható a nyárnak és majd a szezon kezdetét követően mindenki beáll a sorba és őszi első akar lenni. Hát szeptembertől sem jött el a várva várt változás....

2013. augusztus 24. napon egy borús szombati délután a Fábiánsebestyén otthonában egy igen tartalékos csapattal és több sérült játékossal felállva Sövényházi Gábor góljával elhoztuk a 3 pontot és jól kezdtük a szezont. Fontos győzelem volt ez, bízva a további sikeres folytatásban.

Az ezt követő 3 fordulóban ismételten nem talált legyőzőre csapatunk. Először a Pitvaros csapata nem jött el, így automatikusan 3-0 lett a mérkőzés eredménye. Majd következett idegenben a Kübekháza és otthon a Földeák csapata. Kübekházán az első félidőben voltak problémák, ahol 1-1 volt az állás, majd a második félidőben 1-5-re módosítottuk az eredményt, míg a Földeák elleni meccsen egy nagyon erős 6-0-ás félidőt produkálva vonultunk le a pályáról, majd a második félidőt, amely számomra a mai napig rejtély maradt, hogy mi történt a Földeák 0-1 megnyerte. A csapatunknak a második félidőben egy jó megmozdulása nem volt és így született meg a 6-1-es végeredmény.

Jött a következő forduló. Idegenben látott vendégül minket a megye I. osztályban szereplő Csanádpalota második számú csapat az Ambrózfalva-Csanádpalota II. Ezen a mérkőzésen - megjegyzem az 5. fordulóban - volt az, hogy a szezon talán egyik legerősebb keretével tudtunk elutazni. A játékkal nem is volt gond, inkább a koncentráció és a motiváció hiányzott. Átaludtuk az első félidőt. A hazai csapat 3-1-es vezetéssel zárta az első etapot. Rendeztük a sorokat, mindenki átérezte, hogy mi a tétje ennek a mérkőzésnek és a második játékrészben a szezon talán legjobb játékával megfordítottuk a mérkőzést és 3-4-es győzelemmel hagytuk el az Ambrózfalva határát jelző táblát.

Ekkor már 2013. szeptember 22. napját írtuk. Szezon közben leigazoltuk Túri Tamást, aki az elmúlt egy évben nem lépett pályára egyik bajnokságban sem. Be is mutatkozott az Ambrózfalva ellen. Volt egy bő 22-es keretünk, amelyből ekkora már sérülés miatt nem számíthattunk: Makra Gábor, Krébesz Attila, Varga Gábor és Laczi Norbertre, valamint az orvosi szakvizsgájára készülő Dr. Thurzó Balázsra.

A 6. fordulóban a Maros-Menti UFC csapatát láttuk vendégül. Rengeteg hibával és kritikán aluli védekezéssel 9-2-re abszolváltuk a mérkőzést. Mondhatnánk, hogy tökéletes kezdet 6-ból 6 18 pont szebb kezdésről nem is álmodhattunk volna. Igen ám de ekkor már érezni lehetett a csapaton, azt, hogy nem úgy teszem oda magam, nem vagyok ott fejben a mérkőzésen, nem jártam edzésre, mert minek úgy is jó vagyok stb... Tehát érezni lehetett, hogy lóg a levegőben "az eső lába"...

Apátfalvához látogattunk. Nagy reményekkel indultunk útnak. Nem volt ott mindenki a keretből, de bíztam/bíztunk abban, hogy azok, akik eddig kevesebb játéklehetőséget kaptak bebizonyítják, hogy helyük van a kezdő 11-ben. Sajnos nem így lett... A szezon legnagyobb különbségű vereségét szenvedtük el 4-1-re kikaptunk. Nem a játékkal, nem a csapattal volt probléma, hanem az egyének hozzáállásával, az akarattal, a motivációval, a küzdéssel. Nem voltunk ott lélekben a pályán, kullogtunk, szenvedtünk, a szív nem volt a helyén. Míg a hazai csapat csúszott, mászott, küzdött, de leginkább akarta a győzelmet.

Ezt követően a csapat hullámvölgybe került. Mind lelki, mind pedig fizikai hullámvölgybe. Az edzés látogatottság - ami már ekkor sem volt magas- visszaesett. Igaz produkáltunk egy 7-0 győzelmet a Ferencszállás-Deszk II. csapat ellen, de a mérkőzéshez hozzá tartozik, hogy egy mezőnyjátékos Martonosi Zsolt védett és egy cserével vettünk részt ezen a meccsen. Szerencse - vagy nem - , hogy ezután szabadnaposok voltunk a bajnokságban. A csapatösszetartást szerveztünk a Mórahalmi Erzsébet fürdőben, ahol igen kevés létszámmal jelentünk meg, holott ez nem a klubért lett szervezve, hanem a játékosokért.

A 10. fordulóval folytatódott számunkra a bajnokság. Az igen neves múltú Kiszombor csapatához látogattunk. Valahogy mindig úgy jött ki, hogy a bajnokság megnyerésére is esélyes csapatokhoz nem a legerősebb kerettel tudunk elutazni. Így volt ez Apátfalván és így volt ez Kiszomboron is. Mind a két mérkőzést szerettük volna átrakni a vasárnapi napra, de az ellenfeleink nem egyeztek bele. Ezen a meccsen akart a csapat. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Sövényházi G. góljával megszereztük a vezetést. De ezután jött a fekete leves... Az első félidő második felétől nem magunkkal, nem a játékunkkal és nem a mérkőzéssel foglalkoztunk. Volt olyan játékos, aki fent volt a pályán, de csak sétált és minél több vizet locsolt a szájába, holott már 2013. október 26. napot írtunk, tehát már nem volt 40 fok. A többiek vagy az ellenféllel voltak elfoglalva vagy egymást szidták, vagy a bíróval üvöltöttek. Kiegyenlített a Kiszombor, majd a második félidőben be is vitte a kegyelem döfést a számunkra 2-1-re megnyerte a mérkőzést. Megjegyzem a bíró nem adott meg nekünk egy szabályos gólt 0-1-nél valamint a hazai szurkolok úgy fogadták a félidőben, ha nem nyerünk, te nem mész le a pályáról. Így is állt hozzá a sporttárs a második félidőhöz. De nem a bíró, nem a szurkolok és nem a Kiszombor vert meg minket, hanem saját magunkat vertük meg. Ezért ez a legfájóbb vereség, mivel itt bennünk volt a győzelem.

Kerestük a vereség okát, kutattuk a problémát, de nem volt értelme. Rendezni kellett a sorokat és rendet tenni a fejekben. Három teljes hetünk volt, hogy helyre tegyük, amit elkezdtünk a Makó III. elleni mérkőzésig. Voltak áldozatai a "rendrakásnak", de mindenki megkapta a lehetőséget. Sikerrel jártunk. A védelem, úgy játszott a St. Mihály II és a Maroslelei meccsen, mint a tavalyi szezon tavaszi fordulójában. 10-1 győzelmet arattunk (a gól az én hibámból keletkezett), míg 0-5 eredménnyel jöttünk el Marosleléről. Volt, aki hullámvölgyben volt, nem úgy ment a játék, ahogy szerette volna, de ekkor mindig jött valaki és átvette annak a helyét, akinek nem ment. Csapatként meneteltünk és végre a várva várt összecsiszolódás is megtörtént. Következett az utolsó forduló.

Második alkalommal tudtunk szinte a legerősebb keretünkkel felállni. Mindenki bízott és mindenki akart. A Makó III. csapata a kontrákra építkezett be és tördelte a játékunkat. Rengeteget állt a labda. 0-0 eredménnyel vonultunk a félidőre, igazi rangadó volt. Laszi Z. megsérült de nem adta fel és folytatta. Nem is akárhogyan...

A második félidőre, úgy ment fel a csapat, hogy lesz ami lesz, de nekünk nyerni kell. Meg is szereztük a vezetést Laszi Z. góljával, extázisban játszott a csapat. Csúsztunk, másztunk, míg a Makó III. sorra vezette a támadásait. Mondhatni kibekkeltük a második félidőt. Mindenkinek fájt már mindene. Majd a félidő végén még egyszer villant a Kinizsi Túri T. jóvoltából és, ekkor már tudtuk, tudtuk, hogy meg van az őszi bajnoki cím. A bíró lefújta a mérkőzést és mintha mindenki válláról egy kő zuhant volna, olyan megkönnyebbülést látszódott a játékosokon, a sérült játékosokon, a szurkolókon mindenkin, aki ezen a délutánon kilátogatott az ideiglenes otthont adó Gyálaréti sportpályára. 

Megvan, amiről álmodtunk, amire vágytunk. 2012. májusában születtünk ujjá, azért, hogy ilyen és ehhez hasonló sikereket megéljünk. Azt gondolom megérdemeltük. Csapatként biztos. De ne felejtsük el az út elején járunk. Nagyon kemény tavasz vár ránk és nem csak a pályán. Ahogy írtam az ideiglenes otthont adó Gyálaréti pályát fel kell, hogy váltsa a Móravároson megépült pálya. Ehhez viszont, hogy ez a jövő évben megvalósuljon szükség van a játékosok, a szurkolók és a vezetőség összefogására. Azt gondolom, hogy ez a klub, ez a városrész, az ott lakó emberek megérdemlik, hogy az újjászületett pályán jövőre megye II. osztályú mérkőzéseket rendezzenek. Ígérem rajtam nem fog múlni...

Statisztika

A 12 mérkőzésen pályára lépett összesen 25 játékos:

12/12: Jenei Csaba

12/11: Gerebicz Attila, Laczi Zoltán, Szeri László

12/10: Kovács Péter

12/9: Varga Pál

12/8: Magyar Béla, Balog Tibor 

12/7: Sövényházi Gábor, Laczi Norbert, Turi Tamás

12/6: Lukovics Dániel, Kertész Norbert, Varga László

12/5: Valkai János, Valkai Zoltán, Dr. Petrusán Balázs

12/4: Vidákovics István

12/3: Varga Gábor, Martonosi Zsolt

12/2: Dr. Thurzó Balázs, Dollák Márk, Makra Gábor

12/1: Krébesz Attila, Ferenczi József

Góllövőlista (54 lőtt gól) - (14 kapott gól):

1. Szeri László: 16 gól

2. Laczi Zoltán: 9 gól

3. Jenei Csaba: 7 gól

4. Turi Tamás: 6 gól

5. Valkai János, Dr. Petrusán Balázs: 3 gól

6. Sövényházi Gábor, Lukovics Dániel: 2 gól

7. Gerebicz Attila, Laczi Norbert, Magyar Béla: 1 gól

Sárga lap (22 sárga lap, 0 piros lap):

2 lapos: Magyar Béla, Lukovics Dániel, Sövényházi Gábor, Laczi Zoltán, Balog Tibor, Gerebicz Attila, Kovács Péter, Szeri László, Varga Pál

1 lapos: Dr. Petrusán Balázs, Jenei Csaba, Turi Tamás, Valkai Zoltán

Köszönöm a CSAPATNAK, a vezetőségnek, a szurkolóknak ezt az őszi szezont.

Ezúton is kívánok mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt és Boldog Új évet.

2014. január 14. napon folytatjuk. To be continued...